Hahner Péter
1954-ben született Budapesten, a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán könyvtár-magyar szakos diplomát (1977), az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen magyar (1980) és történelem szakos diplomát szerzett (1985). Könyvtárosi és közművelődési munkakör, valamint az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségében eltöltött négy év után 1985-től 2018-ig a Janus Pannonius Tudományegyetem (ma: Pécsi Tudományegyetem) oktatója volt. Részt vett a történelmi tanszékek egyetemi alapképzéseiben, levelező képzéseiben és a PhD-program szervezésében 1988-tól egyetemi adjunktusként, PhD értekezésének megvédése után, 1997-től egyetemi docensként. 2000-ben habilitált, s az Újkortörténeti Tanszék vezetője lett (2001—2016). Előadásokat tartott Európa 1648 és 1815 közötti történetéről, Franciaország újkori történetéről, valamint az Egyesült Államok történetéről. Kutatási területe a nagy francia forradalom és Napóleon kora.
Előadásokat tartott huszonegy külföldi és húsz hazai tudományos konferencián, órákat tartott európai egyetemközi csereprogram keretében az Amszterdami Egyetemen (1993), s előadott a washingtoni Smithonian’s National Museumban és a Grand Rapids-i Gerald R. Ford Museumban (2001). Az Országos Középiskolás Tanulmányi Verseny történelmi döntőbizottságának elnöke (1996—1997), a Történelemtanárok Egyletének (1998—2001), majd (2016-tól) a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének vezetőségi tagja, 2012-től a The Hungarian Historical Review szerkesztőbizottságának, 2013-tól pedig a Rubicon történelmi magazin szerkesztőségének tagja. Megkapta a Széchenyi professzori ösztöndíjat (2001—2004), a Történelemtanárok Egylete által alapított Szebenyi Péter-díjat (2011), majd a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozatának kitüntetését (2018).
Huszonnégy önálló kötete jelent meg. Lefordított hat angol és francia nyelvű történettudományi szakkönyvet (köztük C. A. Beard, Alexis de Tocqueville és François Furet tanulmányait), rendszeresen publikált történelmi tanulmányokat és történelmi ismeretterjesztő írásokat magyar folyóiratokban, huszonegy tanulmánya idegen nyelven látott napvilágot, ezek közül tizenhét külföldi kiadványban. Tizenhárom történettudományi szakkönyv lektora vagy olvasószerkesztője volt, a Magyar Nagylexikon számára 1341 történelmi szócikket készített. Több mint kétszáz recenziót írt történelmi művekről, gyakran szerepel a médiában írásos interjúkkal, rádiós és televíziós beszélgetésekkel.